Utolsó kommentek

Forza Itália, avagy hogyan lettem olasz drukker?

Szőrök 2010.06.11. 13:16

Mivel a magyar labdarúgó válogatott világ-versenyekre való kijutásának esélye a zérushoz konvergál, ezért a jó magyar focirajongó kénytelen-kelletlen választ egy habitusának megfelelő válogatottat. Az atlétikarajongók, úriemberek, illetve akik azon elavult elméletnek hódolnak, hogy a labdarúgást a levegőben kell játszani (nem a földön) az angoloknak, a gépfocit kedvelők a németeknek, a strandfoci-rajongók pedig a braziloknak szurkolnak.

Jómagam szinte egyszerre lettem az olasz kultúra és a foci szerelmese. Kevés olyan ország van, ahol mondjuk a Vivaldi utcáról átsétál az ember a Dante utcára, majd elérkezik a Michelangelo térre. A gasztronómiában szintén sokat köszönhet a világ a digóknak. A pizza és a milánói egyszerű és megkerülhetetlen – mint egy jól irányzott pofon. Azért az olaszok fociban is ott vannak a szeren. Nézzük meg például Tottinak ezt a műalkotásszámba menő lövését.

 

  

És hogy mást ne mondjak, a mostani olasz keretben nincsen idegenlégiós. Minek lenne? A mamma amúgy sem engedné el fiacskáját messze földre, meg a Serie A a világ egyik legerősebb bajnoksága.
 
És van még egy sajátos magyar szempont. Az olasz zászló is piros-fehér-zöld. Nem hosszában, hanem keresztben.
 
A múltkori németországi világbajnokság az olasz-fanok számára maga volt a Kánaán. Pont Siófokon nyaraltam és tele volt a város német-mezbe öltözött balfaszokkal, akik elhitték, hogy Németország fogja megnyerni a saját rendezésű VB-jét. A frissen beszerzett olasz Puma-pólómmal masíroztam az utcán és begyűjtöttem az elismerő germán tekinteteket - különösen akkor, miután két góllal hazaküldtük a németeket az elődöntőben. A döntőbeli remekszabott Zidane-fejes (Materazzi mellkasára) kicsit beárnyékolta a győzelmet, de az aranyérem akkor is aranyérem. Ez a VB azért volt még fontos, mert az éremtáblázaton Brazília öt, Németország és Olaszország pedig három-három VB-győzelemmel indult neki a tornának és kérdés volt, hogy ki varrhat esetleg további csillagot a mezére. Ki más? Itália!
 
Két évvel ezelőtt, az EB-n már kicsit csalódott voltam. A Lüke Tonival felálló egyszemélyes csatársornak annyi esélye volt a gólszerzésre, mint halottnak a feltámadásra. Elkeseredésemben arra jutottam, hogy ha ilyen gyengék vagyunk, akkor ennyi erővel lehetek megint magyar-fan. A VB-selejtezőkőn azonban hamar beláttam, hogy minden változik ezen a világon, csak a magyar válogatott kijutási esélyei nem.
 
Node itt van újra Lippi mester! A csoportban pedig a feltörekvő szlovákok, akiknek helyes arányú nemzeti önérzete szempontjából alapvető fontosságú lenne, hogy kapjanak egy hatost az azzurriktól! Forza Itália! A legjobb négy közé kötelező bejutni, utána meg meglátjuk! Arrivederci.

Címkék: totti foci vb olasz válogatott lippi

Szólj hozzá!

Dzsembori a királyi városban – koncertbeszámoló

Szőrök 2010.05.31. 09:09

2010. május 29.
XII. Jam-bory, Székesfehérvár
The Qualitons, Barabás Lőrinc Eklektric
 

 
Vannak helyek, ahol „még a nap is máshogy süt”. Ezek közé tartozik a fehérvári Bory-vár. Ódon falait évente egyszer vidám emberek lepik el, múlt és jelen összeér, egy felejthetetlen este erejéig. Két éve voltunk először a Jam-boryn, akkor még a gyerek nélkül. 2008-ban pont az aktuális kedvencünk a Zuboly, és egy régebbi favorit, a Besh-O-Drom lépett fel.

Az idén, a folk helyett inkább a jazz-esebb hangzás játszotta a főszerepet. Kvázi gyereknapi ajándékként most a legkisebb ugrifülest is magunkkal vittük. A bejárattal szemben gyorsan vételezünk pár gombóc fagyit és így csekkolunk be. Az eső a levegőben lóg, de valami deus ex machina révén aznap mégis elmarad az égi áldás. Az udvaron rögtön megüti a fülünket egy gramofon hangja. Ha Arany Gold Zoltán, a masina tulajdonosa ekkor felkínálta volna cserére, három Compact Digitál lejátszót adtam volna érte. Rögtön belegondoltam, hogy a múlt század eleji, zongorára és fúvósszekcióra írt szórakoztató zenékhez képest a modern slágerek úgy viszonyulnak, mint mondjuk a fához és üveghez képest a műanyag.
 
  
  
A gyerkőc már a Qualitons hangolását is csendes áhítattal figyeli. A szimpatikus fiatalokból álló együttes a húrok közé csap, rögtön az első blokkban kapunk egy Demjén Rózsi feldolgozást (ez még a tancdalfesztiválos időkből, nem a nyálasabb Szerelem első vérig korszakból). Kicsit retrós hangzású zenéjükről több előd is beugrik. Az elektromos orgona a Doors-ra emlékeztet, a szaxofon és a gitárhangzás miatt a Másfél is beugrik.
 
  
 
Az egyórás műsor után kis ráadás következik, majd hangolhat a Barabás Lőrinc Eklektric. Premecz Mátyás billentyűsnek már nem kell bemelegítenie, ugyanis mindkét együttesben ő ül a billentyűk mögött. Közben vagy tízszer megmásszuk a gyerekkel a Bory-vár tornyát. Barabás Lőrincéknél két énekesnő van a frontvonalban, Sena és Fábián Julianna. Az utóbbi hölgy meg is jegyzi, hogy ilyen szép helyen még nem lépett fel. Hja, ez valóban nem egy Syma-csarnok. Profi a hangzás – amolyan magyar Morcheeba -, a közönség már elől táncol. Valami mégsem működik nálam, a zene kicsit egybefolyik, inkább a várat stírolom (néha mást). Lehet, hogy ez már a fáradtság. Előremegyek csinálni egy fotót és ekkor meglepődve veszem észre, hogy a névadó Barabás Lőrinc trombitát tartó ingujja üres. Legmélyebb respekt!
 
 

A gyerek időközben dörzsölgeti a szemét. Háromnegyed tíz van. Ekkora is terveztük a visszautat, csak a koncertkezdés csúszott fél órát. Köszönet a szép estéért mindenkinek! Jövőre újra dzsembori!

Címkék: bory vár barabás lőrinc eklektric qualitons

Szólj hozzá!

"A Camino mindenkinek mást nyújt" - interjú Bernáth Zsolttal

Szőrök 2010.04.02. 14:56

Bernáth Zsoltot a dunaújvárosiaknak biztosan nem kell bemutatni, de országos szinten is sokan ismerhetik a nevét. Csak idézőjelben: amatőr filmjei (Hasfalmetszők, Einstein Mega Shotgun, Sohasevolt Glória, stb.) országos fesztiválokon is sikerrel szerepeltek. Legújabb opusza pedig Richard Bach Illúziók c. regényének filmváltozata, többek között Gáspár Tibor és Karalyos Gábor főszereplésével. Ezen kívül 2008-ban bejárta a Camino néven ismert spanyolországi zarándokutat, és múlt héten a Dunaújváros Online-on felhívást tett közzé dunaújvárosi El Camino Klub létrehozására. Mivel az „aranyásás” mellett még nekem sem jutott időm a Camino bejárására, feltettem az ezzel kapcsolatos kérdéseimet Zsoltnak, aki volt olyan kedves, és megosztotta élményeit velem és egyúttal olvasóinkkal is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 -Számokban kifejezve, mekkora a Camino zarándokút hossza? Neked mennyi időt vett igénybe az útvonal teljesítése? Egyedül mentél, vagy volt útitársad?

 - A legnépszerűbb útvonal, amely a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Port városkából indul, és a spanyolországi Santiago de Compostelában ér véget 800 km hosszú. Én 29 nap alatt jártam be gyalogosan. Egyedül indultam (ezt is ajánlom mindenkinek), de persze akadtak közben társaim.
 
- Anyagiak tekintetében körülbelül mennyi pénzt kell a leendő zarándoknak az út költségeire félretennie?
 
- Ez nagyon sok mindentől függ. A repülőjegyeket, vonatjegyet érdemes minél előbb lefoglalni, hiszen így nagyon olcsón be lehet szerezni őket. A többi költség a napi megélhetésre kell: szállás, kaja, stb. Én napi 20 Eurónak megfelelő összeget vittem magammal, és ez tökéletesen elég volt. De van, aki sokkal kevesebb pénzzel indul el, és olyan is van, aki koldul...
 
- Számomra a Camino bejárásának legnagyobb akadálya az, hogy 1-2 hónapra elszakadjak a családomtól (feleségemtől és kis gyermekemtől). Másoknak inkább a munkahelyről való távolmaradás okozhat gondot. Neked hogy sikerült ezt megoldani? Tudsz erre vonatkozóan valami tanácsot adni?
 
- Hát, ezt mindenkinek magának kell megoldani. Diákok, pedagógusok, nyugdíjasok könnyebben tudnak egy-két hónapot áldozni a nyár folyamán. De sokan csinálják azt, hogy két vagy három részletben teszik meg az utat. Vagyis egyik évben elmennek egy hétre, aztán a következőben folytatják. Ez is egy megoldás. Bár, szerintem idő kell ahhoz is, hogy az ember megszokja a körülményeket, és 100%-ban képes legyen jelen lenni az úton. És ehhez kevés az egy hét. Az egy hónap távollét és zarándok-életforma viszont tökéletesen alkalmas arra, hogy igazán kívül kerülj a „valódi” életeden, és más szemszögből vedd azt szemügyre. Ami az érzelmi részét illeti a szerettektől való távolmaradásnak: ez tényleg próbatétel, de szintén jót tehet bármilyen kapcsolatnak.
 
- Nem volt olyan időpillanat, amikor fizikálisan, vagy lelkileg úgy elfáradtál, hogy az út feladásra gondoljál?
 
- Voltak nehéz pillanatok, órák, napok... Meleg, szomjúság, fizikai fájdalom, lelki fájdalom. De a feladás soha nem jutott eszembe.
 
- Személy szerint Shirley MacLaine és Paulo Coelho könyvét olvastam a témában. Mindketten erőteljes, sokszor misztikus élményekről számolnak be. Shirley MacLaine-nek például a zarándokút alatt előző életéből is több kép bevillan, Coelho is mély belső tapasztalatokat él át. Nála egy ugató kutyával való találkozás egyszerre tükrözi a belsőt és a külsőt. Téged is értek hasonlóan mély, nem várt élmények?
 
- Igen, történtek „csodák”, persze ezek személyes dolgok. A Camino, az egyedüllét, a gyaloglás, a csend felkavarja az embert. Eltemetett érzések, gondolatok, emlékek kerülnek felszínre, és persze át is rendeződnek. A természet ilyen fokú közelsége pedig tényleg visszavezeti az embert a gyökereihez. Ez egy szent út. Nem is feltétlenül azért, mert állítólag Santiagóban nyugszanak Jakab apostol maradványai. Az utat annak a több millió zarándoknak az öröme, fájdalma, érzései, gondolatai, lépései tették szentté, akik az elmúlt ezer évben megjárták a Caminót. De ne azért vágj neki, hogy „misztikus” élményben legyen részed, és ne higgy el mindent Coelhónak sem. A Camino mindenkinek mást nyújt.
  
   
 - Találkoztál útközben olyan emberekkel, akikkel esetleg összebarátkoztál, vagy akár azóta is tartod a kapcsolatot?
 
- Igen, személyesen két magyar társammal tartom a kapcsolatot, e-mailben pedig több külföldivel is.
 
- Elképzelhetőnek tartod, hogy még egyszer bejárd Spanyolországot? Vagy ez olyan, hogy az ember életében egyszer kell ezt a feladatot teljesítenie?
 
- Egyrészt ez nem „feladat”, és nem is kell „teljesíteni”. A zarándoklat nem turistaút, nem nyaralás, nem teljesítmény-túra. De válaszolva a kérdésre: igen, tervezem, hogy visszatérek. Érdekes ez. Amikor az utat jártam, találkoztam több emberrel, akik másodszor, harmadszor, sőt: nyolcadszor vágtak neki. Akkor fel sem fogtam ésszel, hogy miért teszik ezt. Most már tudom...
 
- Hány olyan emberről tudsz, aki Dunaújvárosból, avagy ismeretségi körödből végigjárta a Caminót?
 
- Talán egy tucat, beleértve azokat is, akiket nem ismerek személyesen.
 
- Milyenek az első reakciók a Camino Klub zászlóbontásával kapcsolatban? Megvan az általad tervezett magyarországi zarándokutaknak a menetrendje, hagyománya, avagy ezt még Neked, Nektek kell kitalálni?
 
- Jelentkeztek már páran, köztük azok is, akik még csak tervezik az utat. De még jöhetnek bőven. A magyar zarándokutakkal most ismerkedem, idén nyáron indulok el az egyiken.
 
- Köszönöm az interjút! Sok sikert kívánok a klub létrehozásához!
 
 
A Dunaújváros Online Camino Klub alapításáról szóló cikke:
 
Bernáth Zsolt Camino oldala:

Címkék: camino bernáth zsolt

Szólj hozzá!

Magyar gulyás, francia vívólecke - koncertbeszámoló

Szőrök 2010.03.29. 12:52

Goulasch Exotica (H), Pad Brapad (F)
Gödör Klub, Bp.
2010. március 26.
 
Úgy gondoltam, az idei maratoni telet a legjobban egy vidám koncerttel tudnánk elbúcsúz-tatni. Egyúttal, a magyar gazdaság kilátásait is szemre kívántam vételezni. Elindultunk tehát Budapestre, a Gödörbe. Bevallom, nagy várakozással tekintettem a Goulash Exotica fellépésére. Hazai pályán biztos verik a francia Pad Brapadot – tippeltem az esti mérkőzésre.
 
Goulashék percre pontosan az este kilencre meghirdetett kezdési időpontban csaptak a lemezek közé. Talán a Betyárvizit klippje vitt félre, mindenestre egy komplett nagyzenekarra számí-tottam. Ehhez képest hárman voltak, ezen az estén gyakor-latilag sound systemként, csúnyábban fogalmazva fél- playbackkel léptek fel. A frontember Maszkura egyedül énekelt és kiválóan baszkurált a tangóharmónikájával is. Nem egy héthöznapi arc. A szokásos cilinderjében úgy nézett ki, mint egy undertaker (temetkezési vállalkozó), egyenesen a Vadnyugatról. Koncert közben egy pálesz járt kézről kézre közte és a két DJ között. A Dj-ék elég jól pörgettek, jobbnál jobb groove-okat nyomtak. Mi a hangfalak mögül, a színpad oldaláról néztük a show-t, így a brutál nagy hangfalak helyett csak a kontrollból kaptuk az „áldást”. Nekem összességében közepesen jött be a zenéjük. Érdemes lenne kicsit több élő hangszert bevonniuk, kevésbé konzerv jellege lenne a produkciónak!
 
Szünetben a kisszínpadon Balogh Katesz táncsoportja adott egy frenetikus tánc-showt. Háromfős népi zenekar kíséretével, cigány öltözetben akkorát roptak, hogy mindenkinek leesett az álla, ők pedig öt percet lihegtek ülve csuromvizes ingükben. Ekkor misztikus érzésem támadt, ahogy körbenéztem - romák, sábeszt viselők, külföldiek egy pillanatra egy emberként feledkeztek bele a kozmikus táncba. Igen, annak a bizonyos multi-kulturalizmusnak ez lenne az értelme. Persze, a multi része stimmel, a kultúra még nem mindig. Visszatérve a székeinkhez észrevettük, hogy már fiatal lányok ültek rajta, a háttámlán hagyott kabátjainkat pedig nemes egyszerűséggel lekúrták a földre. Az sem tetszett túlzottan, hogy mindenki fújta a füstöt, amerre ért.
 
Újra a nagyszínpad, jön a francia Pad Brapad! A hattagú együttes egyen fehéringben, fekete mellénnyel és kalappal. Illetve, a DJ inverzben, fehér kalappal a fején. A zene pedig saját műfaji meghatározásuk szerint urban gipsy. Szerintem legalább annyira klezmer, mint gipsy. A frontember tangó harmónikást elől még két hegedűs, hátul egy nagybőgős és egy dobos, illetve egy DJ kíséri. A hangzás nem mindennapi. Igazi vidám bulizene. Talán csak a Boban Markovics és a Besh-O-Drom szokott ilyen egyöntetű hatást kiváltani. A koncert közepén a két hegedűs imitáltan összeveszett – Angard! – egymásnak szegezték a vonóikat és egy frenetikus zenei párbajt vívtak meg. Vége felé jön a személyes kedvencem, a Ben Hora című daluk. Hirtelen éjfél lesz, az utolsó számot már kintről hallgatjuk. A mai napon laza, de elegáns játékkal a franciák győztek!
 
Ja, és ami a gazdaságot illeti, mi már kijöttünk a Gödörből!

Címkék: goulasch exotica pad brapad

1 komment

Szabad élet, szabad stílusban

Szőrök 2010.03.18. 09:57

Talán még sokan emlékeznek a korai 90-es évek szabaddemokrata kampányzenéjére: „Szabad élet, szabad madár”. A szóban forgó népdal talán legismertebb változata a Muzsikás Együttes nevéhez fűződik, Hidegen fújnak a szelek címmel. Legutóbb épp egy Goulash Exotica koncerthez gyűjtöttem muníciót a Jutyjúbon, amikor ráakadtam a dal Gulásék-féle elektronyos verziójára. Némi szörfözés után döbbenten tapasztaltam, hogy a drum and bass-tól a szkinhed zenéig gyakorlatilag az összes létező zenei stílusban feldolgozták már a nótát. Az alábbi összeállításban mindenki megtalálhatja a maga kedvencét.
 
1. verzió: Autentikus folkzene
(Muzsikás Együttes)
 
A népdal valószínűleg legismertebb feldolgozása, oldszkúl folk stílusban. Muzsikásék Sebestyén Mártával igazi zenei hungarikumok, Sydneytől Japánig, a Carnegie Hall-tól Velencéig bárhol teltházat képesek összehozni. A „Hidegen fújnak a szelek” a Nem arról hajnallik c. lemezükön található. Következzék a szám a U Tube-on talált házi-barkács diavetítéssel körítve:
 

 
2. verzió: Anarcho-punk
(The Ex)
 
A kilencvenes évek elején Magyarországon is többször megfordult a holland házfoglalós, anarcho punk együttes, az Ex. Az azóta elhunyt Tom Cora amerikai csellistával rögzítették Scrabbling at the Lock című lemezükön a Hidegen fújnak a szelek folk-punk verzióját. „Hidégén fújnák á szélék” – énekli Marion felejthetetlen akcentusával.
 
 
 
3. verzió: Drum and bass
(Goulasch Exotica)
 
A népzene és a drum & bass véletlen találkozása a DJ-pulton. Körülbelül így határoznám meg a magyar Goulasch Exotica zenéjét. A 2008-ban lemezzel debütált, a korai Anima stílusát idéző Goulashéknak épp ez a feldolgozás (a lemezükön Betyárvizit címmel) a zeneileg és klippjében is legütősebb száma:
 
 
 
4. verzó: Totális Metál
(Dalriada)
 
A március elején a Hangsúly "Év lemeze" díját elnyert Dalriada a „Jön a Sátán hozzám reggelire …” klasszikus metál alapvetése helyett* bátran nyúlt a népzenéhez. A szám hallgatásához azért így is dukál a terpeszállás és a szigorú tekintet!
 
 
  
5. verzió: Szkinhed
(Egészséges Fejbőr)
 
Mostanság az internacionalizmus és globalizmus nem trendi. Nemzetinek lenni viszont trendi. Következzék tehát az Egészséges Fejbőr interpretációja szkinhead, vagyis Volk-stílusban (Ein Volk, ein Mensch). Mivel a magyar átlagpolgár viszonylag ritkán jár szkinhed koncertre, itt a vissza nem térő alkalom egy kis szubkultúrális betekintésre:
 
 
  
6. verzió: Garázs-rock
(Adrenalin) 
 
Találtam még egy karcos garázs-rock hangzású feldolgozást a zentai  Adrenalin  együttestől:
 
 
  

Kedves olvasó, ha kibírtad idáig, írd meg nekem, melyik tetszett a legjobban! Ha pedig újabb, említésre méltó remix verziót találsz, linkeld be nekem, de azonnal!

* A poén egy korábbi Magyar Narancs lemezkritikából nyúlva

Címkék: adrenalin the ex dalriada egészséges fejbőr goulasch exotica muzsikás hidegen fújnak a szelek

1 komment

Agórafóbia a moziban

Szőrök 2010.02.25. 09:17

Pár hónappal ezelőtt Rudolf Steiner „A világtörténelem szellemi háttere” című könyvét lapozgattam. Rudolf Steinert, az antropozófia megala-pítóját sokan ismerhetik, ha másról nem a Waldorf oktatási rendszerről. Fenti könyvében a világtörténelem olyan kimagasló alakjairól ír, mint Nagy Sándor, vagy Jeanne d’Arc. Említést tesz egy nagy beavatott ókori filozófusnőről, Hüpathiáról is, akit az ókeresztény érsekek riválisnak tekintettek és az általuk felheccelt tömeg „rátámadt és szó szerint leszaggatta róla a húst. Szétmarcangolták, feldarabolták és testének darabjait a tömeg széthurcolta a városban. Ez lett a sorsa Hüpathiának, a nagy filozófusnőnek.” Őszintén bevallom, korábban egyáltalán nem hallottam róla, ezért a könyvben leírt történet megragadta a figyelmemet.

Elképzelhető, hogy mennyire meglepődtem ezek után, amikor megláttam az egyik újságban egy új mozifilm előzetesét, mely éppen Hüpathiáról szól, az ismert színésznő Rachel Weisz főszereplésével. A filmrendezők ritkán szoktak ilyen komoly témához nyúlni - egy kis thriller, egy love sztori, vagy ha ókor, akkor jöhet néhány gladiátor. Ha valóban létezik a Vízöntő korszak, akkor ez bizton az egyik jele: rég elfeledett (elfedett) bölcsességek, igazságok kerülnek napfényre. Úgy hallottam, hogy egy mediterrán katolikus szervezet már tiltakozott is, hogy a film rossz színben tünteti fel a keresztényeket. Némi párhuzamot vonhatunk Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjével, amely szintén nagy vihart kavart. Szerintem egyébként kiváló alkotás. Egyetlen bűne volt, hogy benne Jézus emberi, túlságosan is emberi. Emlékszem, az egyik magyar tévécsatorna mekkorát fricskázott. Levette a műsorról és helyette leadta a Brian életét, ami szintén zenész (legalábbis teológus szemüvegen át nézve). A katolikus egyház már nagyon sok mindenkitől bocsánatot kért. II. János Pál pápa még rendelkezett is az ehhez szükséges alázattal. A várólistára Hüpathiát  is nyugodtan fel lehet venni. Neki állít emléket ez az alkotás.
 
Ez egy kicsit paradox ajánló, mivel a filmet még nem láttam. Ahogy a hollywoodi filmelőzetesekben szokták írni, még nem érkezett el a hozzám legközelebbi moziba. Ettől függetlenül nálam már most ötös, a témaválasztás miatt.
 
Zárjuk ezt a kis ajánlót a filmet rendező Alejandro Amenábár őszinte szavaival:
„Az AGORA egy nő, egy város, egy civilizáció és egy bolygó története. Azé a bolygóé, amin együtt kell élnünk nekünk, embereknek. Igyekeztünk megmutatni az emberi valóságot a Föld fajainak kontextusában, és a Földet az Univerzum kontextusában – az emberi lényeket apró hangyáknak, a Földet pedig csak egy apró golyónak látva, amely sok más csillag mellett kering a világűrben. A perspektíva váltásával játszottunk. Szándékunk szerint ez a film tükröt tart az emberiség elé, ami hosszú idő és nagy távolság perspektívájából mutatja meg, milyen keveset változott a világ.”
 
 
A cikkhez felhasznált filmelőzetesek:
 
 

Címkék: rudolf steiner hüpathia

1 komment

A szabad demokraták 8 „halálos” bűne

Szőrök 2010.02.11. 09:35

 

 

 

 

 

 

A minap eszembe jutott az egyik párt. Úgy hívják (hívták?), hogy Szabad Demokraták Szövetsége. Egykoron a magyar liberalizmus zászlóvivője volt, most pedig az utolsókat rúgja (lásd a Demszky-ig érő BKV-hullámokat). Konrad Lorenz híres könyvének címét kölcsönvéve nézzük, milyen hibák vezettek idáig.

1.) A Demokratikus Charta. Csak ismételni tudom a közvélekedést, miszerint ez hozta ki a karanténből a kissé megroppant MSZP-t, a kommunista utódpártot.

 2.) 1994. Az SZDSZ a választásokon 18 százalékos eredményt ér el. Jelen sorok szerzője is rájuk szavaz. Aztán mindenki (legfőképp szavazóik) legnagyobb megdöbbenésére, koalícióra lépnek az önmagában is kormányzóképes, Horn Gyula vezette szocialistákkal. Profánabbul fogalmazva, a harcos antikommunista párt a húsosfazék kedvéért szembeköpi szavazóit. Ezen pillanat előtt kétszer, utána már egyszer sem szavaztam a szadeszra.

 3.) A nemzeti vagyon sokszor indokolatlan kiárusítása. Az MSZP-SZDSZ koalíciók agyba-főbe privatizálnak. Ugyancsak közvélekedés, hogy a koalíció a külföldiektől szedi le a sápot, a narancsosok pedig az itthoniakról. Ebből az apropóból születik az a vicc, hogy minek a rövidítése az SZDSZ? A Strabag Demokraták Szövetségéé.
 
4.) Kóka János az SZDSZ vezéralakjává válik. Ha pénzről szól minden, akkor nincs szükség holmi entellektuellekre, jöjjenek a pénzemberek (a’ la Gyurcsány a koalíciós partnernél). Ezzel semmi gond nem lenne, ha olyan emblematikus figurákról lenne szó, mint Demján Sándor, vagy Széles Gábor. Kóka viszont aligha üti meg ezt a szintet. Apropó, entellektuellek. Az évek során számos emblematikus értelmiségi hagyja el a pártot: pl. Tölgyesi Péter, Tamás Gáspár Miklós.
 
5.) Horváth Ágnes egészségügyi miniszter a vizitdíj ebben a formában elcseszett ötletével (melyik polgár akar az európai szinten is óriási közterhek mellé egy újabbat) az egészségügyi reform egyébként égető kérdését sikerrel veszi le a napirendről.
 
6.) A korrupció megmérgezi a közéletet. Az őszödi beszédtől béna kacsává válik a kormány. Növekednek a társadalmi feszültségek. Megjelennek az utcákon a fekete ruhás, árpádsávos gárdisták. Az EP választásokon a Jobbik majdnem beelőzi a szocialistákat. Régi tanulság, ahol a demokratikus rendszer gyengélkedik, ott megerősödnek a szélsőségek (lásd weimari köztársaság). A ballib sajtó Orbán-diktatúrával riogat, és még a Jobbik szcenárióról nem is beszéltünk. Hogy a FIDESZ, vagy a Jobbik elhozza-e a szebb jövőt, azt még nem tudni. De meglátjuk. Más lehetőségünk úgy sincs. A tanulság az, hogy a szadesz és a szocialisták által (el)hagyott sáncokra a múlt kísértetei is belopakodhatnak.
 
7.) Az utolsó bűn az MDF-fel való választási együttműködés. Ez a hasonlóan íves pályát futott MDF végső leamortizálása. Jómagam is idáig mindig találtam érvet arra, hogy az MDF jelenti az arany középutat. Most már végleg kifogytam ebből, talán az LMP-re szavazok. Hajrá zöldek!
 
8.) És végül, összefoglalásul, az SZDSZ Magyarországon évekre, talán évtizedekre lejáratta a liberalizmus fogalmát. Ahogy a kommunisták tették ugyanezt a kommunizmus nevű eszmerendszerrel.

Címkék: szdsz

163 komment

„A négyszögletű kerek erdő nincs sehol, de létezik” - koncertbeszámoló

Szőrök 2010.02.08. 10:02

Bojtorján Együttes
Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza
2010. február 6.
 
                                                           
Mivel hároméves fiam minden reggel azért könyörög, hogy rakjam be az Íjjáng bácsi (értsd Neil Young) DVD-jét, ezért arra gondoltam, hogy a gyerkőcnek a Bojtorján szintén country jellegű zenéje is bejöhet. Így hát a kicsit gyér nézőtéren izgatottan vártuk az előadást.
Pomázi Zoltán frontember nagyon szimpatikusan konferálta fel az együttest, akik, némi hangszerbemutatóval egybekötve, rögtön a húrok közé csaptak. Karcos rock hangzás, de élvezhető, gyerekbarát hangosítással. Nekem különösen bejött a szólógitáros fiatalember, Tóth András játéka, aki ifjonti lendülettel nyomta a jobbnál jobb riffeket. A hangszerbemutató alatt pár akkordot a Deep Purple Smoke On The Water-jéből is eljátszott.
De a Bojtorján repertoárjában is számos közismert darab volt: Szerelmem volt a  nagy színésznő; Ákom-bákom; Bóbita, bóbita; Róka-rege róka; Száncsengő; Boldog születésnapot, Micimackó; Vigyázz magadra fiam.
Vastaps, ahogy Pomázi Zoli is megjegyezte, elsősorban a szülők részéről. Hja, tulajdonképpen Legót se a gyereknek veszünk, mi élvezzük a legjobban. És a végső megmérettetés. A koncert után árusított hangzóanyag ára: 2000 pengő – OK. Ez a projekt tényleg nem a pénzről szól. Köszönet uraim (aki még kimaradt: Vörös Andor – pedal steel gitár, Bordács Attila – basszusgitár, Gál István – dob)! Egy élmény volt!
 
U.i.: De szeretnék egyszer, jó sok country zenét hallgatni - az USÁ-ban, végig a 66-os úton!
 
                                                                               Fotó-koppint: Lazulj.com (DO)

Címkék: bojtorján

1 komment

süti beállítások módosítása