Utolsó kommentek


Kávéházi dráma, avagy Róma végnapjai

Szőrök 2010.06.25. 09:29

Olasz szurkolóként optimistán tekintek az olasz-szlovák meccs elé. Bár kicsit szürke és elképzelés nélküli volt az azzurik játéka az első két csoportmérkőzésen, de bízom abban, hogy egyszer minden rossz sorozat megszakad. Mellesleg, úgy számolom, hogy ez az a ritka csoport lehet, ahol akár három ponttal is tovább lehet jutni.

Először a szlovák himnusz hangzik el. Magam is meglepődöm, hogy a dallamára hirtelen valami sorsközösséget érzek velük. Talán ez lenne az a bizonyos k-európai életérzés. Eszembe jut nagymamám, aki 41-ben épp kassai vasútállomáson volt  kisgyermek nagybátyámmal. A kissrác meg is jegyezte, hogy milyen szép repülők szállnak az égbolton. És már hulltak is a bombák… Bevillan anyám, akinek a családja kisgyermekként költözött át 45 után az épp a szlovák oldalon fekvő kis falucskából.
Aztán felteszem magamnak a kérdést: hajlandó lennél-e a szlovákoknak szurkolni. Nem, nem, soha – gondolom. És már jön is az olasz himnusz, erre már tényleg felállok (egy olasz-fannál ez már csak természetes).

Hamar jön a szlovák gól. Úgy látszik, ezen a VB-n mindig mi kapjuk az első gólt - és csak futunk az eredmény után. A félidő végén úgy döntök, menjünk sétálni a gyerekkel.
Háromkerekű biciklijén hamar beteker a városközpontba. Beülünk egy sütire Tihamérék cukrászdájába, és azért, ha már így alakult, a TV-vel szemben foglalok helyet. Nyomnak az olaszok, de megint jön egy szlovák gól (0-2). Aztán hirtelen feltámad az itáliai csapat és bekotor egyet. Aztán egy újonnan becserélt olasz csatár (Quagliarella) lő még egy gólt. Mammamia’ Lippi mester, miért csak a háború legvégén vetetted be ezt a titkos fegyvert! Még két olasz drukker nézi a cukrászdában a meccset, és akkora üvöltésben törnek fel, hogy két békésen sütiző úrhölgy hirtelen megrezzen, milyen tragédia történt? Tényleg tragédia, mivel a bíró nem adja meg a gólt. Aztán a szlovákok újra betalálnak (már 1-3). Ekkor az olaszok, először a VB-n, elkezdenek látványos és gyors támadásokat vezetni. Az új csodacsatár szépen át is íveli a kapus felett a labdát (így már csak 2-3).
Közben a gyerek végez a sütivel és már nem bírom visszatartani az ajtótól. Rendelek egy gombóc fagyit neki – azzal még tíz percet is kihúzhatok. Sajnos a szlovákok is sikeresen húzzák az időt, így bekövetkezik a vég. A barbár szláv hordák játékosok legyőzték Romulusz kevésbé dicső utódait. Tegyük hozzá, megérdemelten. Ők igazán akarták a győzelmet. Micsoda dráma volt! Jobb, mint a Katona József színház! Azért a hollandok ellen nem sok jövőt jósolok a szlovák csapatnak. Ami meg az olaszokat illeti, arrivederci 2 év múlva – az Európa-bajnokságon (egy remélhetőleg új csapattal)!

Címkék: quagliarella foci vb olasz válogatott

Szólj hozzá!

Forza Itália, avagy hogyan lettem olasz drukker?

Szőrök 2010.06.11. 13:16

Mivel a magyar labdarúgó válogatott világ-versenyekre való kijutásának esélye a zérushoz konvergál, ezért a jó magyar focirajongó kénytelen-kelletlen választ egy habitusának megfelelő válogatottat. Az atlétikarajongók, úriemberek, illetve akik azon elavult elméletnek hódolnak, hogy a labdarúgást a levegőben kell játszani (nem a földön) az angoloknak, a gépfocit kedvelők a németeknek, a strandfoci-rajongók pedig a braziloknak szurkolnak.

Jómagam szinte egyszerre lettem az olasz kultúra és a foci szerelmese. Kevés olyan ország van, ahol mondjuk a Vivaldi utcáról átsétál az ember a Dante utcára, majd elérkezik a Michelangelo térre. A gasztronómiában szintén sokat köszönhet a világ a digóknak. A pizza és a milánói egyszerű és megkerülhetetlen – mint egy jól irányzott pofon. Azért az olaszok fociban is ott vannak a szeren. Nézzük meg például Tottinak ezt a műalkotásszámba menő lövését.

 

  

És hogy mást ne mondjak, a mostani olasz keretben nincsen idegenlégiós. Minek lenne? A mamma amúgy sem engedné el fiacskáját messze földre, meg a Serie A a világ egyik legerősebb bajnoksága.
 
És van még egy sajátos magyar szempont. Az olasz zászló is piros-fehér-zöld. Nem hosszában, hanem keresztben.
 
A múltkori németországi világbajnokság az olasz-fanok számára maga volt a Kánaán. Pont Siófokon nyaraltam és tele volt a város német-mezbe öltözött balfaszokkal, akik elhitték, hogy Németország fogja megnyerni a saját rendezésű VB-jét. A frissen beszerzett olasz Puma-pólómmal masíroztam az utcán és begyűjtöttem az elismerő germán tekinteteket - különösen akkor, miután két góllal hazaküldtük a németeket az elődöntőben. A döntőbeli remekszabott Zidane-fejes (Materazzi mellkasára) kicsit beárnyékolta a győzelmet, de az aranyérem akkor is aranyérem. Ez a VB azért volt még fontos, mert az éremtáblázaton Brazília öt, Németország és Olaszország pedig három-három VB-győzelemmel indult neki a tornának és kérdés volt, hogy ki varrhat esetleg további csillagot a mezére. Ki más? Itália!
 
Két évvel ezelőtt, az EB-n már kicsit csalódott voltam. A Lüke Tonival felálló egyszemélyes csatársornak annyi esélye volt a gólszerzésre, mint halottnak a feltámadásra. Elkeseredésemben arra jutottam, hogy ha ilyen gyengék vagyunk, akkor ennyi erővel lehetek megint magyar-fan. A VB-selejtezőkőn azonban hamar beláttam, hogy minden változik ezen a világon, csak a magyar válogatott kijutási esélyei nem.
 
Node itt van újra Lippi mester! A csoportban pedig a feltörekvő szlovákok, akiknek helyes arányú nemzeti önérzete szempontjából alapvető fontosságú lenne, hogy kapjanak egy hatost az azzurriktól! Forza Itália! A legjobb négy közé kötelező bejutni, utána meg meglátjuk! Arrivederci.

Címkék: totti foci vb olasz válogatott lippi

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása