Bernáth Zsoltot a dunaújvárosiaknak biztosan nem kell bemutatni, de országos szinten is sokan ismerhetik a nevét. Csak idézőjelben: amatőr filmjei (Hasfalmetszők, Einstein Mega Shotgun, Sohasevolt Glória, stb.) országos fesztiválokon is sikerrel szerepeltek. Legújabb opusza pedig Richard Bach Illúziók c. regényének filmváltozata, többek között Gáspár Tibor és Karalyos Gábor főszereplésével. Ezen kívül 2008-ban bejárta a Camino néven ismert spanyolországi zarándokutat, és múlt héten a Dunaújváros Online-on felhívást tett közzé dunaújvárosi El Camino Klub létrehozására. Mivel az „aranyásás” mellett még nekem sem jutott időm a Camino bejárására, feltettem az ezzel kapcsolatos kérdéseimet Zsoltnak, aki volt olyan kedves, és megosztotta élményeit velem és egyúttal olvasóinkkal is.
(1).jpg)
-Számokban kifejezve, mekkora a Camino zarándokút hossza? Neked mennyi időt vett igénybe az útvonal teljesítése? Egyedül mentél, vagy volt útitársad?
- A legnépszerűbb útvonal, amely a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Port városkából indul, és a spanyolországi Santiago de Compostelában ér véget 800 km hosszú. Én 29 nap alatt jártam be gyalogosan. Egyedül indultam (ezt is ajánlom mindenkinek), de persze akadtak közben társaim.
- Anyagiak tekintetében körülbelül mennyi pénzt kell a leendő zarándoknak az út költségeire félretennie?
- Ez nagyon sok mindentől függ. A repülőjegyeket, vonatjegyet érdemes minél előbb lefoglalni, hiszen így nagyon olcsón be lehet szerezni őket. A többi költség a napi megélhetésre kell: szállás, kaja, stb. Én napi 20 Eurónak megfelelő összeget vittem magammal, és ez tökéletesen elég volt. De van, aki sokkal kevesebb pénzzel indul el, és olyan is van, aki koldul...
- Számomra a Camino bejárásának legnagyobb akadálya az, hogy 1-2 hónapra elszakadjak a családomtól (feleségemtől és kis gyermekemtől). Másoknak inkább a munkahelyről való távolmaradás okozhat gondot. Neked hogy sikerült ezt megoldani? Tudsz erre vonatkozóan valami tanácsot adni?
- Hát, ezt mindenkinek magának kell megoldani. Diákok, pedagógusok, nyugdíjasok könnyebben tudnak egy-két hónapot áldozni a nyár folyamán. De sokan csinálják azt, hogy két vagy három részletben teszik meg az utat. Vagyis egyik évben elmennek egy hétre, aztán a következőben folytatják. Ez is egy megoldás. Bár, szerintem idő kell ahhoz is, hogy az ember megszokja a körülményeket, és 100%-ban képes legyen jelen lenni az úton. És ehhez kevés az egy hét. Az egy hónap távollét és zarándok-életforma viszont tökéletesen alkalmas arra, hogy igazán kívül kerülj a „valódi” életeden, és más szemszögből vedd azt szemügyre. Ami az érzelmi részét illeti a szerettektől való távolmaradásnak: ez tényleg próbatétel, de szintén jót tehet bármilyen kapcsolatnak.
- Nem volt olyan időpillanat, amikor fizikálisan, vagy lelkileg úgy elfáradtál, hogy az út feladásra gondoljál?
- Voltak nehéz pillanatok, órák, napok... Meleg, szomjúság, fizikai fájdalom, lelki fájdalom. De a feladás soha nem jutott eszembe.
- Személy szerint Shirley MacLaine és Paulo Coelho könyvét olvastam a témában. Mindketten erőteljes, sokszor misztikus élményekről számolnak be. Shirley MacLaine-nek például a zarándokút alatt előző életéből is több kép bevillan, Coelho is mély belső tapasztalatokat él át. Nála egy ugató kutyával való találkozás egyszerre tükrözi a belsőt és a külsőt. Téged is értek hasonlóan mély, nem várt élmények?
- Igen, történtek „csodák”, persze ezek személyes dolgok. A Camino, az egyedüllét, a gyaloglás, a csend felkavarja az embert. Eltemetett érzések, gondolatok, emlékek kerülnek felszínre, és persze át is rendeződnek. A természet ilyen fokú közelsége pedig tényleg visszavezeti az embert a gyökereihez. Ez egy szent út. Nem is feltétlenül azért, mert állítólag Santiagóban nyugszanak Jakab apostol maradványai. Az utat annak a több millió zarándoknak az öröme, fájdalma, érzései, gondolatai, lépései tették szentté, akik az elmúlt ezer évben megjárták a Caminót. De ne azért vágj neki, hogy „misztikus” élményben legyen részed, és ne higgy el mindent Coelhónak sem. A Camino mindenkinek mást nyújt.
- Találkoztál útközben olyan emberekkel, akikkel esetleg összebarátkoztál, vagy akár azóta is tartod a kapcsolatot?
- Igen, személyesen két magyar társammal tartom a kapcsolatot, e-mailben pedig több külföldivel is.
- Elképzelhetőnek tartod, hogy még egyszer bejárd Spanyolországot? Vagy ez olyan, hogy az ember életében egyszer kell ezt a feladatot teljesítenie?
- Egyrészt ez nem „feladat”, és nem is kell „teljesíteni”. A zarándoklat nem turistaút, nem nyaralás, nem teljesítmény-túra. De válaszolva a kérdésre: igen, tervezem, hogy visszatérek. Érdekes ez. Amikor az utat jártam, találkoztam több emberrel, akik másodszor, harmadszor, sőt: nyolcadszor vágtak neki. Akkor fel sem fogtam ésszel, hogy miért teszik ezt. Most már tudom...
- Hány olyan emberről tudsz, aki Dunaújvárosból, avagy ismeretségi körödből végigjárta a Caminót?
- Talán egy tucat, beleértve azokat is, akiket nem ismerek személyesen.
- Milyenek az első reakciók a Camino Klub zászlóbontásával kapcsolatban? Megvan az általad tervezett magyarországi zarándokutaknak a menetrendje, hagyománya, avagy ezt még Neked, Nektek kell kitalálni?
- Jelentkeztek már páran, köztük azok is, akik még csak tervezik az utat. De még jöhetnek bőven. A magyar zarándokutakkal most ismerkedem, idén nyáron indulok el az egyiken.
- Köszönöm az interjút! Sok sikert kívánok a klub létrehozásához!
A Dunaújváros Online Camino Klub alapításáról szóló cikke:
Bernáth Zsolt Camino oldala:
(1).jpg)
.jpg)
Pár hónappal ezelőtt Rudolf Steiner „A világtörténelem szellemi háttere” című könyvét lapozgattam. Rudolf Steinert, az antropozófia megala-pítóját sokan ismerhetik, ha másról nem a Waldorf oktatási rendszerről. Fenti könyvében a világtörténelem olyan kimagasló alakjairól ír, mint Nagy Sándor, vagy Jeanne d’Arc. Említést tesz egy nagy beavatott ókori filozófusnőről, Hüpathiáról is, akit az ókeresztény érsekek riválisnak tekintettek és az általuk felheccelt tömeg „rátámadt és szó szerint leszaggatta róla a húst. Szétmarcangolták, feldarabolták és testének darabjait a tömeg széthurcolta a városban. Ez lett a sorsa Hüpathiának, a nagy filozófusnőnek.” Őszintén bevallom, korábban egyáltalán nem hallottam róla, ezért a könyvben leírt történet megragadta a figyelmemet.
Utolsó kommentek