Utolsó kommentek


"Apokalipszis most" - koncertbeszámoló

Szőrök 2009.11.24. 11:17

 

Muzsikás – Woven Hand koncert
Millenáris Teátrum, 2009. november 21.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mikor hírét vettem, hogy a Muzsikás a Woven Hand-del lép fel a Millenárison rögtön felcsigázott a koncert. A Muzsikást már régóta hallgatom, a Woven Hand idáig kimaradt. Nosza, beszereztem hát a Mosaic című albumukat. Az elszállósabb részek ellenére arra számítottam, hogy a koncertre a Muzsikással inkább a folkosabb-countrysabb számaikat fogják elővezetni. Nagyot tévedtem, de erről később.
 
A 600-700 fős Teátrumban - bő félház előtt - a Muzsikás csapott először a húrok közé. Néhány szám után megjelent a háromtagú Woven Hand. Edwards énekes/gitáros, fejpánttal és egy gyönyörű lángvörös gitárral. A lassú nyitó számot (Swedish Purse) az albumbeli orgona helyett a Muzsikásék hegedű szólója vezette be – már ekkor borzongtam egy nagyot. Aztán egyre keményebb számok jöttek. A dobos nem dobverővel, hanem üstdob-verővel verte a bőrt. A Basszusgitár kemény, gyomorforgató. Ez nem folk-rock, hanem posztpunk – gondoltam. Ekkor még élvezetes volt. Közben a négytagú Muzsikás egy vidám arccal kiegészülve két ütőgordonnal adta elő a számát, és az általam nem ismert vendégzenész olyat táncolt, hogy mindenkit levett a lábáról.
És ismét jött a Woven Hand. A zene egyre sötétebb. Ismeretlen tájakon járunk. Az ember legszívesebben menekülne, de nem lehet. Edwards előtt két mikrofon, az egyik normál, a másikon széteffektezve szólal meg a hangja (az Utolsó Ítélet gyanánt). Feleségem megjegyzi, hogy a színpad mögötti függöny a Muzsikás mögött mozdulatlan, a Woven Hand mögött állandó áramlásban. És valóban így van. Ismét a Muzsikás. Kicsit levegőhöz jutunk. Az Ősz az idő c. lemezükről játsszák a legtöbb számot, de a Bartók albumról is felismerek egyet. Újból a Woven Hand. Edwards eksztázisban – remeg a teste, remeg a lába. Egy dalt szólóban ad elő, de még ez sem ad menekvést. Jön egy kántálós számuk, amiben ha jól értem arról énekel, hogy szed minket darabokra az Úr.
Végül megszólal a Muzsikással közösen az est fénypontja – a Betyárnóta. „Amikor felébredtem kilenc zsandár áll előttem. Azt kérdezik mi a nevem, hol az utazólevelem. Kettőt mindjárt agyonlőttem, ez az utazólevelem.” (Érdekes egyébként, hogy a Muzsikás zenéje anno a holland The Ex-et is megihlette.) A számmal együtt a koncertnek is vége. Letelt a két óra. A zenészek átölelik egymást. East meets West. Edwards az ég felé mutat köszönetképpen. Mi pedig ballagunk kifelé hallgatag. Súlyos trip volt. De legalább túléltük.

Címkék: woven hand muzsikás

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása