XXXI. Kaláka Folkfesztivál
Miskolc-Diósgyőr, 2010. júl. 9-11.
Ismét átadom magam a jól ismert érzésnek. Ülök a várban, bámulom a romos falakat, a várat körülölelő hegyeket és erdőt, a napsütést, a felhőket. Közben hallgatom a szívet melengető, vidám zenéket. És arra gondolok, bárcsak sohase múlna el ez a három nap. Sajnos gyorsan elmúlik, és várhatok újra egy évet, hogy itt legyek.
Az idei volt a 31. Kaláka Folkfesztivál és már mi is hatodik alkalommal vettünk részt rajta. Nehéz lenne mindent sorról sorra leírni, inkább néhány szubjektív benyomásra szorítkozom. Az első napon a legemlékezetesebb a Napra együttes fellépése. Zenéjük a népzenéből indul ki, de a gitáros frontember, aki megjelenésében Ricky Martint idézi Malmsteen módjára szólózza szét a számokat. Otthon valószínűleg nem sűrűn hallgatnám a zenéjüket, de itt bámulva, az első sorból figyelem a piperkőc gitáros és a karcsú énekesnő magabiztos duóját. Mivel az utazásból szinte beesünk a fesztiválra a fényképezőgépem a szálláson marad, így első képként csak a lemezborítójukat tudom bemásolni.
A második napon a Kaláka Fesztiválon már sokszor megfordult Miguel Montanaro fia játszik, bandájával a Zef Band-del. Feketébe öltözött francia fiatalemberek, két tangóharmónika és egy hegedű egészíti ki a gitárokat. Folk-rockos zenéjük, ének nélkül is megbolondítja a közönséget. A „kis” Montanaro anyai ágon magyar, így magyarul konferálja fel a számokat.
Utánuk a Muzsikás lép fel. Mivel Éri Péter beteg, ezért a fia ugrik be helyette (!) Hatalmasat zenélnek, még két ráadás-számot követel ki a közönség. Egyik épp a kedvenc számom (Jocul Barbatesc) a Bartók-albumról. Egy csipet-csapat kislány a színpad előtt táncol. Gryllus Dániel megjegyzi, hogy valamelyik médium nyugdíjasok számára ajánlotta a fesztivált, és az első sor is épp tele van velük :-)
Másnap a Régimese Együttes a befutó. Az együttesben a Buják-testvérek játszanak (ex-Ghymes). Két cimbalom összpontosul a hangszerek erdejében. Nagy örömömre elhangzik egy Ghymes szám is a Rege c. albumukról. Igazi örömzene ez. A fiúk nem a megélhetés kedvéért folytatták, ez az egy biztos (tudtommal lemezt sem adtak még ki).
És ha fesztivál, hadd emlékezzek meg az apróbb dolgokról is, kürtös kalács, lángos, népi kirakodóvásár - ezek teszik oly meghitté a rendezvényt. Valamelyik este a fesztiválról távozóban egy borosgazda kiált utánunk portékáját ajánlva. -Köszönöm, de kocsival vagyok - válaszolok. - Nem baj, én is - rikkantja vidáman.
Utolsó kommentek