2010. május 29.
XII. Jam-bory, Székesfehérvár
The Qualitons, Barabás Lőrinc Eklektric
Vannak helyek, ahol „még a nap is máshogy süt”. Ezek közé tartozik a fehérvári Bory-vár. Ódon falait évente egyszer vidám emberek lepik el, múlt és jelen összeér, egy felejthetetlen este erejéig. Két éve voltunk először a Jam-boryn, akkor még a gyerek nélkül. 2008-ban pont az aktuális kedvencünk a Zuboly, és egy régebbi favorit, a Besh-O-Drom lépett fel.
Az idén, a folk helyett inkább a jazz-esebb hangzás játszotta a főszerepet. Kvázi gyereknapi ajándékként most a legkisebb ugrifülest is magunkkal vittük. A bejárattal szemben gyorsan vételezünk pár gombóc fagyit és így csekkolunk be. Az eső a levegőben lóg, de valami deus ex machina révén aznap mégis elmarad az égi áldás. Az udvaron rögtön megüti a fülünket egy gramofon hangja. Ha Arany Gold Zoltán, a masina tulajdonosa ekkor felkínálta volna cserére, három Compact Digitál lejátszót adtam volna érte. Rögtön belegondoltam, hogy a múlt század eleji, zongorára és fúvósszekcióra írt szórakoztató zenékhez képest a modern slágerek úgy viszonyulnak, mint mondjuk a fához és üveghez képest a műanyag.
A gyerkőc már a Qualitons hangolását is csendes áhítattal figyeli. A szimpatikus fiatalokból álló együttes a húrok közé csap, rögtön az első blokkban kapunk egy Demjén Rózsi feldolgozást (ez még a tancdalfesztiválos időkből, nem a nyálasabb Szerelem első vérig korszakból). Kicsit retrós hangzású zenéjükről több előd is beugrik. Az elektromos orgona a Doors-ra emlékeztet, a szaxofon és a gitárhangzás miatt a Másfél is beugrik.
Az egyórás műsor után kis ráadás következik, majd hangolhat a Barabás Lőrinc Eklektric. Premecz Mátyás billentyűsnek már nem kell bemelegítenie, ugyanis mindkét együttesben ő ül a billentyűk mögött. Közben vagy tízszer megmásszuk a gyerekkel a Bory-vár tornyát. Barabás Lőrincéknél két énekesnő van a frontvonalban, Sena és Fábián Julianna. Az utóbbi hölgy meg is jegyzi, hogy ilyen szép helyen még nem lépett fel. Hja, ez valóban nem egy Syma-csarnok. Profi a hangzás – amolyan magyar Morcheeba -, a közönség már elől táncol. Valami mégsem működik nálam, a zene kicsit egybefolyik, inkább a várat stírolom (néha mást). Lehet, hogy ez már a fáradtság. Előremegyek csinálni egy fotót és ekkor meglepődve veszem észre, hogy a névadó Barabás Lőrinc trombitát tartó ingujja üres. Legmélyebb respekt!
A gyerek időközben dörzsölgeti a szemét. Háromnegyed tíz van. Ekkora is terveztük a visszautat, csak a koncertkezdés csúszott fél órát. Köszönet a szép estéért mindenkinek! Jövőre újra dzsembori!
Utolsó kommentek