Goulasch Exotica (H), Pad Brapad (F)
Gödör Klub, Bp.
2010. március 26.
Úgy gondoltam, az idei maratoni telet a legjobban egy vidám koncerttel tudnánk elbúcsúz-tatni. Egyúttal, a magyar gazdaság kilátásait is szemre kívántam vételezni. Elindultunk tehát Budapestre, a Gödörbe. Bevallom, nagy várakozással tekintettem a Goulash Exotica fellépésére. Hazai pályán biztos verik a francia Pad Brapadot – tippeltem az esti mérkőzésre.
Goulashék percre pontosan az este kilencre meghirdetett kezdési időpontban csaptak a lemezek közé. Talán a Betyárvizit klippje vitt félre, mindenestre egy komplett nagyzenekarra számí-tottam. Ehhez képest hárman voltak, ezen az estén gyakor-latilag sound systemként, csúnyábban fogalmazva fél- playbackkel léptek fel. A frontember Maszkura egyedül énekelt és kiválóan baszkurált a tangóharmónikájával is. Nem egy héthöznapi arc. A szokásos cilinderjében úgy nézett ki, mint egy undertaker (temetkezési vállalkozó), egyenesen a Vadnyugatról. Koncert közben egy pálesz járt kézről kézre közte és a két DJ között. A Dj-ék elég jól pörgettek, jobbnál jobb groove-okat nyomtak. Mi a hangfalak mögül, a színpad oldaláról néztük a show-t, így a brutál nagy hangfalak helyett csak a kontrollból kaptuk az „áldást”. Nekem összességében közepesen jött be a zenéjük. Érdemes lenne kicsit több élő hangszert bevonniuk, kevésbé konzerv jellege lenne a produkciónak!
Szünetben a kisszínpadon Balogh Katesz táncsoportja adott egy frenetikus tánc-showt. Háromfős népi zenekar kíséretével, cigány öltözetben akkorát roptak, hogy mindenkinek leesett az álla, ők pedig öt percet lihegtek ülve csuromvizes ingükben. Ekkor misztikus érzésem támadt, ahogy körbenéztem - romák, sábeszt viselők, külföldiek egy pillanatra egy emberként feledkeztek bele a kozmikus táncba. Igen, annak a bizonyos multi-kulturalizmusnak ez lenne az értelme. Persze, a multi része stimmel, a kultúra még nem mindig. Visszatérve a székeinkhez észrevettük, hogy már fiatal lányok ültek rajta, a háttámlán hagyott kabátjainkat pedig nemes egyszerűséggel lekúrták a földre. Az sem tetszett túlzottan, hogy mindenki fújta a füstöt, amerre ért.
Újra a nagyszínpad, jön a francia Pad Brapad! A hattagú együttes egyen fehéringben, fekete mellénnyel és kalappal. Illetve, a DJ inverzben, fehér kalappal a fején. A zene pedig saját műfaji meghatározásuk szerint urban gipsy. Szerintem legalább annyira klezmer, mint gipsy. A frontember tangó harmónikást elől még két hegedűs, hátul egy nagybőgős és egy dobos, illetve egy DJ kíséri. A hangzás nem mindennapi. Igazi vidám bulizene. Talán csak a Boban Markovics és a Besh-O-Drom szokott ilyen egyöntetű hatást kiváltani. A koncert közepén a két hegedűs imitáltan összeveszett – Angard! – egymásnak szegezték a vonóikat és egy frenetikus zenei párbajt vívtak meg. Vége felé jön a személyes kedvencem, a Ben Hora című daluk. Hirtelen éjfél lesz, az utolsó számot már kintről hallgatjuk. A mai napon laza, de elegáns játékkal a franciák győztek!
Ja, és ami a gazdaságot illeti, mi már kijöttünk a Gödörből!
Utolsó kommentek