A templomosok nyomában - impressziók a lockenhausi (lékai) lovagvárról
Nyaralásunk célpontja az idén egy bükfürdői hotel volt. Gondoltam, hogy a nagy wellness-be beiktatok egy kis túrát is. Kerestem a világhálón egy közeli, ausztriai célpontot. Lockenhaus, mintegy 10 kilométerre van a határtól. Minimum 800 évig Lékának hívták, ugyanis Trianonnál csatolták a sógorokhoz (csakhogy egy szomszéd se maradjon ki az osztozkodásból).
Némi kőszegi kavarodás után hamar elérkeztünk a határra, ahol meglepetésemre üres épületek jelezték – mindkét oldalon – az egykori átkelőt. Ahogy átértünk, hirtelen hegyvidékre váltott a táj, és a farakások is derékszögűre. Speciel, ezért szeretjük Ausztriát.
A várban hamar leszurkoltuk az 5 eurós belépőt, és már nézegethettük is a különböző helyiségeket. Tisztelet az osztrákoknak – ugyanis magyarul is minden ki volt írva. Hiába, a tót atyafiaknak van még mit tanulniuk!
Az első mélyebb benyomást egy lovagi terem keltette, ahol hatalmas tölgyfaasztalok idézték fel a lovagkort. Érdekes volt egy kisebb helyiség is, ami funkcióját tekintve anno kínzásra szolgált. Már a vége felé befordultunk egy helyiségbe, ahol a keresztes lovagokról volt egy kiállítás. Rögtön a szemembe tűnt egy eredeti keresztes páncélos ruha és egy fotó a torinói lepelről. A folyosó végén pedig hirtelen ott volt egy kis terem, egy kőoltárral a közepén. Az előttem haladó feleségem hirtelen erős késztetést érzett arra, hogy elhagyja a helyiséget és jómagam is éreztem, hogy itt valami van (volt), és nemcsak a régebbi korok hangulata.
Epilógus. Már Bükfürdőre visszaérve tudtam elolvasni a lovagvárról kapott magyar nyelvű tájékoztatót, és ezáltal nyert minden mélyebb megvilágítást.
„A fent említett helyiség az ún. kultuszterem. Az észak-déli hossztengellyel készült, két félköríves apszissal záródó földalatti csarnokot egyetlen mennyezeti nyílás világítja meg, mely valaha annak egyetlen bejárata lehetett. (!) Egyes feltevések szerint a templomos (illetve később a johannita) lovagrend tagjai találkoztak itt titkos összejöveteleiken. Ezt látszik támogatni az a tény, hogy keresztes lovagoknak a Közel-keleten és máshol fennmaradt váraiban a lékaihoz hasonló boltozati nyílás található. Az apszisok zárókövein egy-egy kereszt, az egyik apszisban pedig egy kőből készült szentségtartó látható, utóbbin a „religio” (vallás) szót megjelenítő két összefonódott kígyóval és a kenyér szimbólumával. Közvetlenül a mennyezeti nyílás alatt a padlóban szabályos, kör alakú mélyedés található. Mivel ennek a vizében az év bizonyos napjain bizonyos csillagképek tükröződnek, egyes kutatók a terem kialakítása mögött asztrológiai célokat is gyanítanak”.
A lovagteremről pedig a következőket találtam az ismertetőben: „A kéthajós, hat boltszakaszos termet vaskos kora gótikus keresztboltozatok fedik, melyek nyolcszögletű pilléreken nyugszanak. A teremhez kapcsolódik egy irodalmi vonatkozású érdekesség: Rudolf Steiner, az antropozófia tanának megalapozója a vár lovagtermébe helyezte „Prüfung der Seele”, azaz „A lélek vizsgálata” című misztériumjátékának eseményeit. A darab 1911-es müncheni ősbemutatójának színpadképén a lékai lovagterem volt látható.”
A prospektusból megtudhatjuk még azt, hogy a vár egyik ura, Nádasdy Ferenc vette feleségül „a kóros hajlamairól és rémtetteiről elhíresült Báthory Erzsébetet”. Továbbá, a várat 1968-ban Paul Anton Keller osztrák író és felesége vásárolták meg, és az új tulajdonos minden vagyonát a helyreállítására fordította.
Ennyit Léka történetéről. Érdekes, hogy így rátaláltam erre a helyre (avagy ő talált rám). A templomosokra mindig nagy tisztelettel gondoltam. Biztos vagyok benne, hogy ez a vár szakrális célokat is szolgált. És abban is hiszek, hogy nem Baphomet-et imádták benne, amint azzal a templomosokat megvádolták. Aki pedig nem hiszi, az járjon utána!
2009. július havában
Sir Lancelot
Utolsó kommentek