Olasz szurkolóként optimistán tekintek az olasz-szlovák meccs elé. Bár kicsit szürke és elképzelés nélküli volt az azzurik játéka az első két csoportmérkőzésen, de bízom abban, hogy egyszer minden rossz sorozat megszakad. Mellesleg, úgy számolom, hogy ez az a ritka csoport lehet, ahol akár három ponttal is tovább lehet jutni.
Először a szlovák himnusz hangzik el. Magam is meglepődöm, hogy a dallamára hirtelen valami sorsközösséget érzek velük. Talán ez lenne az a bizonyos k-európai életérzés. Eszembe jut nagymamám, aki 41-ben épp kassai vasútállomáson volt kisgyermek nagybátyámmal. A kissrác meg is jegyezte, hogy milyen szép repülők szállnak az égbolton. És már hulltak is a bombák… Bevillan anyám, akinek a családja kisgyermekként költözött át 45 után az épp a szlovák oldalon fekvő kis falucskából.
Aztán felteszem magamnak a kérdést: hajlandó lennél-e a szlovákoknak szurkolni. Nem, nem, soha – gondolom. És már jön is az olasz himnusz, erre már tényleg felállok (egy olasz-fannál ez már csak természetes).
Hamar jön a szlovák gól. Úgy látszik, ezen a VB-n mindig mi kapjuk az első gólt - és csak futunk az eredmény után. A félidő végén úgy döntök, menjünk sétálni a gyerekkel.
Háromkerekű biciklijén hamar beteker a városközpontba. Beülünk egy sütire Tihamérék cukrászdájába, és azért, ha már így alakult, a TV-vel szemben foglalok helyet. Nyomnak az olaszok, de megint jön egy szlovák gól (0-2). Aztán hirtelen feltámad az itáliai csapat és bekotor egyet. Aztán egy újonnan becserélt olasz csatár (Quagliarella) lő még egy gólt. Mammamia’ Lippi mester, miért csak a háború legvégén vetetted be ezt a titkos fegyvert! Még két olasz drukker nézi a cukrászdában a meccset, és akkora üvöltésben törnek fel, hogy két békésen sütiző úrhölgy hirtelen megrezzen, milyen tragédia történt? Tényleg tragédia, mivel a bíró nem adja meg a gólt. Aztán a szlovákok újra betalálnak (már 1-3). Ekkor az olaszok, először a VB-n, elkezdenek látványos és gyors támadásokat vezetni. Az új csodacsatár szépen át is íveli a kapus felett a labdát (így már csak 2-3).
Közben a gyerek végez a sütivel és már nem bírom visszatartani az ajtótól. Rendelek egy gombóc fagyit neki – azzal még tíz percet is kihúzhatok. Sajnos a szlovákok is sikeresen húzzák az időt, így bekövetkezik a vég. A barbár szláv hordák játékosok legyőzték Romulusz kevésbé dicső utódait. Tegyük hozzá, megérdemelten. Ők igazán akarták a győzelmet. Micsoda dráma volt! Jobb, mint a Katona József színház! Azért a hollandok ellen nem sok jövőt jósolok a szlovák csapatnak. Ami meg az olaszokat illeti, arrivederci 2 év múlva – az Európa-bajnokságon (egy remélhetőleg új csapattal)!
Utolsó kommentek