Utolsó kommentek

MEG VÓT A BULLI

Szőrök 2009.03.29. 11:30

 
 FÖLUGROTTAM ÉS FÖNT MARADTAM
 
 
BE  VO_NUL_TUNK  EGY  PÁR  SZÁ_ZAN
AZ  ÚJ_VÁ_RO_SI  TER_MI_NÁL_BA
 
STOY KE TRI_NO  A  SZÍN_PA_DON
BE_IN_DUL AZ ÖSZ-SZES SPA-NOM
ÉN SE MA_RAD_TAM A PA_DON
 
KEZ_DŐ_DIK A CSÜR_DÖN_GÖ_LÉS
CSAK ÚGY HUL_LÁM_ZIK A JÓ NÉP
 
A PO_GO KÖZ_BEN KI_FUL_LA_DOK
PI_HE_NŐ HELY CSAK A PA_DON
 
EZ AZ ES_TE TÚL NAGY MÓ_KA
RÁM FÉR_NE MÁR EGY_KÉT SZÓ_DA
 
MEG IS I_SZOM AZ_TÁN ME_GYEK
VÁR_NAK OTT_HON A GYE_RE_KEK
 
ITT_HON VA_GYOK CSEND_BEN REND_BEN
CSAK A ZE_NE LÜK_TET BEN_NEM.
 
 
Ha a fotósunk hazaér, lesz egy pár kép is!
 
ui.: Hát ilyen a nagy bulik utóélete, a fotósunk még mindig nem ért haza. Találtam pár tucat jó képet a Dunaújvárosi Hírlap Onlinen http://ajanlo.plt.hu/cgi-bin/common/galeria.cgi?online=dh&gID=&kepID=&feed=&orderby=&desc=&view=&datum=
 

Címkék: stoy ke trino

Szólj hozzá!

PÖRÖG AZ ÜZLET

Szőrök 2009.03.28. 14:46

 

 

 

 

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

"Ma éjjel vagy soha" - koncertbeszámoló

Szőrök 2009.03.25. 14:49

Max Raabe és a Palast Orchester
Művészetek Palotája
2009. március 23.
                
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Amikor meghallottam, hogy Max Raabe és zenekara Budapesten lép fel rögtön a kihagyhatatlan kategóriába soroltam az estét. Mások is így tettek, ezért jó másfél hónappal a szeánsz előtt már csak tucatnyi jegyből lehetett válogatni.
 
Mivel a Művészetek Palotájához eddig még nem volt szerencsém, ezért jóval az előadás előtt érkezünk. Rögtön a szemembe tűnik Nagy Sándor szakszervezeti vezér, aztán a Máté Kriszta - Bárdos András duó, hazafelé meg Szikora Robi akar fekete verdájával kitolatni elém (de nem hagyom). Ami a helyet illeti, végre egy olyan létesítmény, mely megüti az európai szintet!
 
Max Raabe zenéjéhez eljutni több, igen eltérő szálon lehet. A komolyzene felől is, de sokan – így én is – a pop slágereket feldolgozó albumaira haraptam rá először. A Soft Cell Tainted Love-je, vagy a Mano Negra King of Bongója az 20-as - 30-as évek hangszerelésében, ez elég őrült ötlet, de működőképes.
 
Az érezhetően nagy várakozást a frakkban fellépő Max Raabe-nek - hozzá képest a Palast Orchester tagjai „csak” szmokingban feszítenek - viszonylag hamar sikerül rajongássá változtatnia. Pár magyar nyelvű üdvözlő szó után jöhetnek az angol nyelvű monológok. A repertoár a két háború közötti német, illetve angolszász varieté zene. Singing in the Rain, Du bist mein Greta Garbo, Klonen kann sich lohnen, und so weiter. Max igazi sármőr, hanyag eleganciával beszél, énekel, és ha kell, húzódik háttérbe. A férfi zenészek között egy fiatal chilei hölgy kápráztatja el hegedűjátékával és éteri kisugárzásával a férfi füleket (és szemeket). Nem rövid szünet után folytatódik az időutazás a boldog békeidők világába. Félelmem alaptalannak bizonyul, a zene sohasem unalmas, hol pajkos, hol simogató, néha pedig még az ihletett csönd is megjelenik. A komplett fúvósszekció ragad hegedűt, majd egyenként állnak fel a megfelelő hangú csengőt rázva a Palast Orchester tagjai, igazi show-műsort varázsolva a színpadra. Hosszú taps után jön a ráadás. A csodának nincs vége, jön egy feldolgozás blokk: a szőrős mellű Tom Jones Sex Bomb-ja https://www.youtube.com/watch?v=WAAFMKWHfAY, Britney Spears Oops! I Did It Again-je, a Abba Super Trouper-e. Természetesen szigorúan a 20-as évek hangzására hangszerelve. K.O. – a közönség padlón. Veni. Vidi. Vici. Max Raabe.

Címkék: max raabe

Szólj hozzá!

OLYAN LATIN PUNKOK

Szőrök 2009.03.24. 19:59

Egy újvárosi este a Che Sudakával 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csütörtök délután fekszem a pihe-puha ágyikómban, csörög a telefonom. Nem veszem föl, majd később. Lassan kikászálódok az ágyból és látom, hogy a Mik testvérbarátom hívott. Gyorsan visszahívom, mert tudom, hogy a ma esti rég várt koncerttel kapcsolatban keresett. Háj, na mi van? Lenne egy kis meló, a Che Sudakát kéne a szállásukra kísérni, meg megvacsiztatni. Hú-ha!
15 perc múlva már a megbeszélt helyen vagyok a Heaven klubban, ez lesz a koncert helyszíne. Sity-suty, nice to meet you meg adiosz amigosz. Megjegyezhetetlen spanyolos hangzású nevek (bocs, most a nettről lekopizom) CHEKO, CORDOBES, JOTA, KACHAFAZ, LEO (én még soha nem láttam és nem is hallottam ezt a csapatot) és már indulunk is rövid télesti újvárosi túránkra. Az argentín származású menedzser hajtja a bérelt turnébuszt. A srácok, mint jó kisfiúk ülnek a busz hátsó fertályán. Jól viselik a kicsit macerás papírmunkát a szállás elfoglalásánál. Sajnos az egyik tag influenza gyanús tünetekkel küzd, Ő nem is jön velünk vacsizni. Az idő sürget, tűzés kajálni. Pár right hand side, pár left hand side és már ott is vagyunk a leszervezett étteremben. Itt tudom először jobban szemügyre venni a figurákat. Öltözködés szimpla EU szabvány, a frizurák néhol kicsit furcsábbak. Pont a kevésbé szimpatikus bekötött kezű dobos ül velem szemben, de ez van (a turné indulása előtti napom csinált magának egy kis sült husit és megvágta magát, de rendesen, majdnem elmaradt az utazás). Őt olyan vad gyereknek látom, olyan hirtelennek.  Ami később megerősítést nyer akkor, amikor többször beleiszik  a kólámba. Senki nem iszik szeszt (a dobosnak nem is szabad, mert akkor ugrik a koncert, ezt a többiek állítják) víz, kóla és tea a drink. Vacsi közben beszélgetünk arról ki honnan jön, mit csinál. Egyszerű rokonszenves srácok. Elmesélik hogy jobb itt az élet Európában mint dél-Amerikában. A kaját imádják szakács kitesz magáért, főleg hogy kiderül CHESU rajongó, a srácok egy közös fotóval és egy cédével köszönik a szíveslátást. Ők vissza a szállásra. Én megyek a Heavenbe és csak hajnali 1 óra után fekszek újra pihe-puha ágyikómba egy eszméletlen koncert után.
 
SZŐR-P

 

Címkék: che sudaka

Szólj hozzá!

Depeche Mode 2009 ....... wrong?

Szőrök 2009.03.24. 19:24

Már nem Játszunk angyalt, mert most Rossz

 
 

Ja, 2009 elején újra hallat magáról a Depeche Mode. A több mint 25 éve együtt muzsikáló csapat sok siker és belső válság után, egy új lemezt mutat be a nem kicsi világszintű rajongó tábornak. Ki gondolta volna Alain Wilder kiválása, Dave Gahan drogos mélyrepülése majd szóló lemezének megjelenése után, hogy ez az újhullámos csapat tud még valami újat mutatni. De most megint termése van Martin L. Gore kitartó munkájának. Pedig pont Ő néz ki úgy az egész társaságból, mint egy törékeny depressziós utcalány. Persze az öreg megfontolt informatikus kinézetű Andi Fletcher is oda teszi magát a munkába. Egy szó, mint 100 mindjárt megjelenik a rendkívül szerény Sounds of the Universe című album. Hónapok óta mindenki remeg, és most Németországban, élő egyenesben az Echo 2009 gálán bemutatták a Wrong című számot. Erős,Martin őszinte kemény vallomása az általa látott világról és önmagáról. Zúzós dübörgő zene és Dave kemény dühvel és haraggal teli előadása. Van oka a haragra, csak ha már fele is igaz annak, amit énekel. Azt persze nem tudom kire, haragudjon „talán magára?”. A http://www.freestate.hu/videos/vid-wrong-magyar-felirat/ meg tudod nézni a klipet magyar felirattal. Azért is meglepett ennek a számnak a címe, szövege és koncert előadása, mert nemrég hallottam egy DM riportban hogy az együttes tagjai szerint a koncerteken hatalmas szeretet áramlik az együttes és a rajongók között. Lehet, hogy én gondolom rosszul de, nehezen vagyok képes meglátni a szeretetet sötétre, kifestett szemű gépzenére vonagló popsztárok előadásában. Nem beszélve a szövegekről. Szerintem nehéz is lenne bukott szerelmekről, halálról és elkeseredésről vidáman szeretetet sugallva énekelni. Na majd nemsoká' meglátjuk, milyenek lesznek az univerzum dalai. Addig is Enjoy the silence!

 

 

Címkék: depeche mode

1 komment

süti beállítások módosítása