Utolsó kommentek

„Atlasz lábainál” - Koncertbeszámoló

Szőrök 2010.11.13. 23:40

Natacha Atlas
Művészetek Palotája, 2010.11.12.
 
 
Körülbelül 15 éve tervezem, hogy elmegyek egy Natacha Atlas koncertre. Amikor meghallottam, hogy Natacha a Művészetek Palotájában lép fel, rögtön tudtam, eljött a várva várt pillanat. Így már a nyáron lefoglaltam a jegye-inket. Hogy ne érjen megle-petés, beszereztem a legutolsó albumát is, az Ana Hinát. Erre, mit ad isten, ősszel kijött a legújabb lemeze is, Mounqualiba címmel. Erről már lemaradok.

A MÜPÁ-ban elég sok jóember gyűlt össze, de néhány szék azért üresen maradt. Natacha elfoglalja ülőhelyét és köszönti az egybegyűlteket ebben a gyönyörű színházban (theatre). Ez részéről az est első és utolsó tévedése. Az Ana Hináról jön az első szám. Az aranyszínű ruhát viselő dívát hat feketébe öltözött zenész kíséri: hegedű, cselló, ney-fuvola, basszusgitár, tabla és zongora. A nyitószám után az új lemezről sorjáznak a dalok, némelyik lassúbb, némelyik dzsesszesebb, de az arab zenei hatások tagadhatatlanok. Hosszú instrumentális felvezetések, átkötések után pörögnek fel a számok. Megelevenedik az Ezeregyéjszaka hangulata. Oldalra nyúlok, keresem a vízipipát, de a rendezők sem gondolhattak mindenre. A basszusgitáros srác megújítja a basszerozásról alkotott eddigi elképzeléseimet. Mély búgó hangfüggönyt varázsol a számok alá. A gitárjára erősített egy billentyűzetet, amihez egy cső van hozzákötve és néha ebbe fúj nagyokat. A Ney-fuvolás zenész pedig messzi tájakra, időkbe repít el minket. Pár dal után jön egy régebbi klasszikus, a Mon Ami La Rose. Egy újabb szám után Natacha hosszú monológban fejti ki, hogy a gazdasági növekedésre alapozott világ zsákutca. A közönség nagy tapssal jutalmazza az okfejtést. Ismét az Ana Hináról jönnek a dalok, a Black is The Colour és dzsesszes Hayati Inta. A zenészek élvezik a közeget, Natacha bókol: „Budapest is always the best”. Lassan elérünk a koncert végére. Kivonul a társulat, majd visszajön még két szám erejéig. Az elsőben Natacha egy kendőt köt a derekára és azért elnyom egy laza hastáncot is. A hegedűs, aki a műsorfüzet leírása szerint Natacha barátja is egyben, ismét megdicséri a közönséget. Egy idősebb úr némi töketlenkedés után felhajít egy szép csokrot a művésznőnek. 10-15 perc híján két óra volt. Kint a hangosbemondó bemondja, hogy Natacha az emeleti aulában dedikál. Felmegyünk, nagy sor áll előtte, ezért inkább visszaindulunk a mélygarázsba. Épp megüti a fülem egy néző koncertértékelő beszéde: „Otthon nem hallgatnám, de itt szuper volt”. Valóban szuper volt, és én otthon is meg fogom hallgatni.

Címkék: natacha atlas

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranyasok.blog.hu/api/trackback/id/tr262447217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása